Az Egyesült Királyságban van egy nap, amikor a hattyúké a főszerep. Ez minden évben július harmadik hetének egyik napja. Ilyenkor megszámlálják a bütykös hattyúkat.

Jól látható a bütyök, amiről a faj a nevét kapta. A fotó forrása: Kátai Zita / wikipedia

A hagyomány alapján az Egyesült Királyság uralkodójának a tulajdonát képezi az összes megjelöletlen bütykös hattyú a Temzén. Ez a 12. századból ered, amikor a hattyúk gyakori ételnek számítottak a királyi család asztalán. A hattyúszámlálás az egyik módja a hattyúk számának megállapítására. Egy 15. századi királyi oklevél alapján a Vintners' Companynek (Borkereskedők céhe) és a Dyers' Companynek (kelmefestők céhe), két City of Londoni céhnek joga van részesülni az uralkodói tulajdonban. Ők végzik a cenzust a hattyúk lábának meggyűrűzésével, de a hattyúkat többé nem eszik meg, hanem gondoskodnak róluk, védik őket, és vigyáznak rájuk. A ceremónia alatt – amely akár öt napig is eltarthat –, az uralkodó, a Vintners és a Dyers hattyúszámlálói (Swan Uppers') feleveznek a folyón szkiffjeikben.

Az uralkodó hattyúszámlálói (jobboldalt). A fotó forrása: Philip Allfrey / wikipedia

A számlálók a bütykös hattyúkat összeterelik, elkapják, megjelölik, majd szabadon eresztik. Érdekesség az, hogy nem minden hattyút jelölnek meg. A Swan Marker (hattyújelölő) vezetése alatt elfogott hattyúk jelöletlenek maradnak, a Dyers számlálói által elfogottakat egy lábukon gyűrűzik meg, míg a Vintners által kifogottakat mindkét lábukon. Eredetileg a meggyűrűzés helyett a hattyúkat a csőrükön jelölték meg – mely gyakorlatot őrzi a The Swan with Two Necks (A kétnyakú hattyúhoz) kocsmanév, mely a „The Swan with Two Nicks” (a két karcolással jelölt hattyú) kifejezésből ered.

A szkiffek körbeveszik a hattyúkat, hogy könnyebben el lehessen őket kapni. A fotó forrása: Philip Allfrey / wikipedia

Ez az esemény az Egyesült Királyságban élő mintegy 32 000 hattyút érinti, amelyek az ország folyóiban, parkjaiban és vizeiben élnek. Amikor kifogják őket, akkor megnézik egészségi állapotukat, és ellenőrzik esetleges sérüléseiket, szükség esetén kezelésre viszik a madarakat. Erre azért van szükség, mert fiatal korban rendkívül sérülékenyek. Ha minden rendben van velük, akkor a fiatal hattyúkat meggyűrűzik, így a számuk rögzíthető, és nyomon tudják követni a fejlődésüket. Amikor végeztek, akkor szabadon engedik őket. A felnőtt hattyúk jelöletlenek maradnak. A királyi hattyújelölő (Swan Marker) a királyi család szolgálatában áll, és minden hattyúval foglalkozik. Ezt a tekintélyes posztot a mai napig David Barber tölti be, aki 30 évig volt a Királynő hattyújelölője, jelenleg III. Károly mellett végzi el ezt a feladatot. Őt öltözéke és zászlaja is megkülönbözteti a többi hattyújelölőtől.

Így néz ki az uralkodó hattyújelölőjének zászlaja. A fotó forrása: wikimedia commons​

A bütykös hattyú az Egyesült Királyságban őshonos, rajta kívül vadon további két hattyúfaj él ott, de ők csak látogatóba érkeznek, vándorolnak. Álló- vagy lassan folyó vizeken költ, ahol bőséges táplálékra van szüksége. Tápláléka vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Hosszú nyakával a tófenékről tépi a táplálékát, ahol a récék már nem jelentenek konkurenciát. Etetni nem ajánlatos, mert a kenyérfélék, chipsek, kekszek és egyéb szénhidrátban gazdag emberi fogyasztásra használt élelmiszerek károsak lehetnek az egészségükre, főleg a fiatalokéra. Ha nagyon sok ilyen táplálékot fogyaszt, akkor egy tipikus betegséget kap el, az angyalszárny-betegséget. Ekkor a szárnytollai kifelé állnak a madárból, szárnya nem tud az egyoldalú táplálkozástól kifejlődni és ezek a példányok halálra vannak ítélve, mert az etetéstől röpképtelenné válnak. Ezeket a példányokat általában a hideg tél viszi el. Ha valaki mégis etetni szeretné őket, a madárbarátok a kukoricát, búzát, és víziszárnyas tápot ajánlják.

Hattyúcsalád. A fotó forrása: pixabay

Természetétől fogva vándormadár, télen 1000 km-nél többet is megtehet, hogy Európa enyhébb területein teleljen. A parkokba betelepített példányai gyakran a nagyvárosok be nem fagyott vizein maradnak, ahol mindig eteti őket valaki. Hosszas, csapkodó vízfelszíni nekifutással emelkedik fel, de ha már a levegőben van, kitartóan repül. Repüléskor evezőtollai messziről hallható fütyülő hangot adnak. Akár a többi réceféle, vedléskor egyszerre veszíti el összes evezőtollát, és ilyenkor átmenetileg röpképtelenné válik. Fogságban akár 50 évig is elél, de szabadon ritka a 15 évnél idősebb madár.

Természetétől fogva vándormadár a hattyú. A fotó forrása: pixabay

A "hattyúszámlálás" nevet viselő éves eseményt időben meghirdetik, hogy aki szeretne rajta részt venni, az ne maradjon le róla. A programon minden korosztály képviselteti magát. Direkt azért is júliusban szervezik, mert akkor általában az időjárás is kedvező, a zuhogó eső nem tenne jót sem a hattyúknak, sem a nézőknek, de még az evezősöknek sem. A rendezvény több célt is szolgál: nyomon tudják követni a Temze hattyúállományát, segíti a madarak védelmét, és még oktatást is nyújt. Hiszen iskolák is részt vesznek az eseményen, ahol a diákok akár kérdéseket is feltehetnek, és közelről is láthatják a hattyúkat – megtudhatják, hogyan élnek ezek a gyönyörű, kecses madarak.

​

Forrás:

wikipedia

readersdigest.co.uk

Felső kép: pixabay