Az orosz sutaszárnyúmókus vagy szibériai repülőmókus az emlősök osztályának a rágcsálók rendjébe, ezen belül a mókusfélék családjába tartozó faj. Főleg Szibéria területén található meg, de mivel a modern mezőgazdaság Európából egyre inkább keletre szorítja az állatot, ezért egyre gyakoribb Keleten is: Kínában, valamint Ázsia északi területein is találkozhatunk vele. Japán szigetén, Hokkaidón pedig az orosz sutaszárnyúmókus rokona, a japán repülőmókus honos.

E faj feltétlenül igényli a természetes erdőt, ezért Észak felé egészen addig fordul elő, amíg nyírfákat is talál. Az orosz sutaszárnyúmókus a nyírből, lucből és erdeifenyőből álló, kevert állományú erdők lakója. Az állat rendkívül ügyesen kúszik. A repülőhártya segítségével nagyobb szakaszokat is (körülbelül 35 méterig) képes szabadon siklani a levegőben. Farkát elsősorban kormánylapátként használja, kéz- és lábmozdulataival még a siklás irányát is tudja befolyásolni, de saját erőből képtelen repülni. Leszálláskor farkát és karját megemeli, testének hosszanti tengelyét pedig függőleges irányba dönti, hogy így tompítsa az ütközést. A szibériai repülőmókus kistermetű állat, legfőbb ellensége a nyuszt. Nagy szeme jelzi, hogy szürkületkor indul útra. Fő étke a nyírfakéreg, amelyet csavarvonalban hánt le. Eme tevékenységét „gyűrűzés”-nek nevezik. De egyéb fák levelei, friss hajtások, rügyek, különböző tűlevelűek magvai, égerbarka, valamint bogyók és gyümölcsök is szerepelnek étlapján. Táplálékát fészkébe hordja, és ott fogyasztja el. Néha madárfészkeket és faodvakat is használ, amelyekbe tartalékot is gyűjt, mivel téli álmot nem alszik, csupán kevesebbet mozog ebben az időszakban.

Az állat testhossza 15-17 centiméter, farokhossza 9,5-13 centiméter, magassága 3,2-3,9 centiméter és testtömege 135-205 gramm. Bundája barnásszürke. Oldalt, az elülső és hátulsó lábak között, szőrrel borított repülőhártya feszül. Farkát kétsoros sűrű szőrzet fedi. Téli szőrméje selymes, ezüstszürke fényű. Szeme viszonylag nagy, füle azonban kicsi, majdnem teljesen elrejti a bundája.

A fotó forrása: Marko Schrader / wikipedia

A fákon nagy fészket épít, amelyet egész évben használ, a hidegebb időszakokat is itt vészeli át. Tavasszal itt jönnek világra a csupasz, zárt szemű kölykök, őket általában még egy 2-4 utódból álló alom követi nyáron. Biológiájukról gyakorlatilag csak annyit tudunk, ami elsősorban állatkerti tartásuk során vált ismertté. Vadonbeli életük részleteit még homály fedi, mivel magasan a szibériai, megközelíthetetlen nyírfaerdők koronaszintjében élnek. Szociális magatartásuk a jelek szerint egészen különleges: gyakran olyan kisebb csoportokban figyelhetők meg, amelyek vagy csak hímekből, vagy csak nőstényekből állnak.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Popov / wikipedia