Terrárium-lakók, 1. rész
Gyermeknek és felnőttnek is javasolt a szakállas agáma tartása, mivel kevésbé kényes, és jól bírja a stresszt, ez utóbbi miatt pedig a változások sem viselik meg. A szakállas agáma a sivatagos, növénymentes terráriumot kedveli, tehát amikor lakóhelyét berendezed, akkor nem árt erre is odafigyelni. Ahhoz, hogy jól és egészségesen fejlődjön, fontos számára a meleg környezet, ezért folyamatosan ellenőrizd a területe hőmérsékletét.
Belföldi szakállas agáma terráriumban Bartagame / wikipedia
A szakállas agáma a hüllők osztályába, az agámafélék családjába tartozó gyíknem. (Az állatok fajainak rendszertani besorolásában a „nem” az egyik fő kategória, amely a család és a faj fő kategóriák között helyezkedik el.)
Legjellegzetesebb testrészük a viszonylag kis pikkelyekkel fedett, széles, háromszög alakú fej. Nevüket a fej oldalán és a tarkó tájékán növő, kicsúcsosodó pikkelyeiről kapták. Izgalmi állapotában nyelvcsontjuk segítségével kifeszítik ezeket, és ekkor pofaszakállra emlékeztető benyomást keltenek. Mikor felfokozott izgalmi állapotban vannak –, ilyen lehet a párzás időszaka, vagy a ragadozó elijesztése –, akkor meg tudják változtatni a szakálluk színét feketére, vagy sötétebb árnyalatúra. Hatalmasra tátják a szájukat, és kivillantják apró fogukat, hogy félelmetes ragadozónak tűnjenek. Szemük kicsi, szemdombjuk kidudorodik, dobhártyájuk jól látható.
Az izmos test két oldalán tövissor húzódik végig. Farkuk egyenletesen vékonyodik. Erőteljes végtagjaik éles karmokban végződnek.
Színezetük fajonként és élőhelyenként változik, de általában szürkés. Hátuk többnyire sötétebb, szabálytalan alakú foltok tarkázzák. Hasuk fehér; egyes fajok hasán több-kevesebb fekete folttal.
Nappali állatok; rovarokkal, gyümölcsökkel és zsenge hajtásokkal táplálkoznak.
A szakállas agáma, mint házi kedvenc az 1900-as években terjedt el, először az Egyesült Államokban, azóta pedig népszerűségük rohamosan nő a világ más területein is. Ez főként annak köszönhető, hogy az agáma szelíd természetű, és kedveli az ember társaságát; agresszív példányról nagyon ritkán lehet hallani. Megfigyelték azt is, hogy amikor fenyegetve érzik magukat, akkor sem válnak agresszívvá, és nem támadnak, hanem megmerevednek, felfújják a szakállukat és megváltoztatják annak a színét.
A szakállas agáma tartása mellett szól az is, hogy könnyen tarthatók. Nincs szükség arra, hogy elvigyük őket sétálni, kevés gondozást igényelnek. Amikor megismerik a gazdájukat, akkor szeretik, ha kézbe veszi őket, vagy megsimogatja. Nyugodtan ülnek és pihennek a testünkön. Így tehát nagyon javasolt a tartása.
Forrás:
wikipedia
Felső kép: pixabay
Magazin cikkajánló